Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan védekezzünk a kerti "szarkák" ellen!

tolvaj.jpg

Az almásfüzitői kiskert tulajdonosok kiemelt figyelmet fordítanak a háztáji gazdálkodásra. Próbálnak egymásnak segítséget, hasznos tudnivalókat, ötletes tippeket adni az otthoni termesztéshez, legyen szó gyümölcsről, zöldségről, vagy éppen dísznövényekről. A gondozott ágyásoknak azonban nem csak apró és mikroszkopikus ellenségei lehetnek. Sajnos sok esetben a nagy gonddal nevelt termény egyszercsak eltűnik, lába kél, és ami este még ott volt, reggelre már nincs. Ellopták. Az ápolt, gondozott kiskertek vannak leginkább veszélyben.

A terménylopások okairól nem kívánok értekezni, a téma sok indulatot vált ki, és én semmiképp nem szeretnék állást foglalni szociológiai, gazdasági, vagy rendvédelmi kérdésekben, így pusztán a védekezés legális és szabályszerű módszereiről, a termény megóvásának lehetőségéről ejtenék pár szót. A kérdéskörben sok a félreértés, a hatályos jogszabályok biztosította lehetőségek, és a dühös károsultak reakciói ritkán vannak összhangban, sokan pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a kerti ön-, és tulajdonvédelem területén meddig mehetnek el anélkül, hogy maguk is törvényt sértsenek. A témát a nagyközönség 2008-ban tette magáévá, ekkor történt, hogy Kesznyétenen egy idős férfi árammal védte terményét, a behatolók pedig súlyos áramütést szenvedtek, egyikük életét is vesztette. A gazdát a bíróság végül megrovásban részesítette. Azóta több hasonló eset történt, legutóbb egy tiszadobi férfi választotta a védelem ezen módját, és bár sérülés nem történt (még behatolási kísérlet sem), a rendőrség eljárást indított ellene emberölés kísérletének gyanújával. Első lépésben lássuk hát, mit mond a jogszabály az áramos, és a hasonló, tehát akár halálos kimenetelt okozó védekezésről.

A hagyományos drótkerítések még szöges fonattal sem elegendőek, ha védekezésről van szó.

Az önvédelem alapjogát az Alaptörvény deklarálja, azonban ez önmagában csak egy általános körülírás, a részletekről a vonatkozó törvények, jelen esetben a Büntető Törvénykönyv rendelkezik. Az önvédelem alapjoga tehát nem egyenlő azzal, hogy a behatolóval belátásunk szerint bánhatunk el, így az amerikai filmek puskával strázsáló farmere nem realitás itthon (már csak azért sem, mert Magyarországon a legális fegyvertartás nagyon erősen korlátozott). A Btk. a jogos védelemről szóló 29.§ és 29/A§-ban foglalkozik a kérdéssel, melyet a jelenleg hatályos formában az alábbiakban olvashatnak:

A jogos védelem

29.§ (1) Nem büntethető, akinek cselekménye saját, illetőleg a mások személye, javai, vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

29/A.§ Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülésére mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A törvény szövege jól követhető és felfejthető, az pedig első olvasatra kiderül belőle, hogy a 220 voltos áram, mint védekezőeszköz semmiképp nem szabályos, hiszen élet kioltására alkalmas, sőt, a nem rossz szándékkal érkező (például a labdájáért a kertbe bemászó gyermek) személyeket is veszélybe sodorhatja. Ezen az sem változtat, ha a tulajdonos figyelmeztető táblákat helyez ki. Az áramon kívül semmilyen olyan metódus nem alkalmazható, mely élet kioltására alkalmas, így a komoly, végzetes sérülés lehetőségét hordozó csapdákat is el kell felejteni. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy  behatolóval szemben felvehetjük a harcot támadás esetén, fellépésünk pedig még abban ez esetben is jogos, ha a támadónak sérülést okozunk. Én azonban senkit sem buzdítanék arra, hogy közelharcba bonyolódjon, amennyiben fizikai összetűzésre kerül a sor. A józan ész azt kívánja, hogy konfliktus esetén önmagunk testi épségének védelme legyen a legfontosabb, így amennyiben tettenéréskor a felszólítás, a hatóság értesítésének kilátásba helyezése nem hoz eredményt, inkább térjünk ki az összecsapás elől. Véleményem szerint nincs az a tökéletesen nevelt uborka, burgonya, alma, mely megérné a kockázatot.

Mindennek értelmében a hathatós megelőzés, védekezés eszközei csekélyek. Mit tehet akkor a kerttulajdonos, ha szeretné önmagát és kertjét is biztonságban tudni? Felfegyverkezés és csapdák helyett a bejutás lehetőségét kell minimalizálni, persze tökéletes megoldás nincsen. Egy megtermett, jól trenírozott kutya kiváló elrettentés lehet, természetesen a kutya adott esetben étellel lekenyerezhető, vagy mérgező, bódító szerekkel kiiktatható, azonban tartsuk szem előtt, hogy a tolvajok mindig a kisebb ellenállás irányába mennek, tehát ahol nehéznek tűnik a bejutás, ott nagy valószínűséggel továbbállnak. Szintén jó megelőzés lehet a magas sövény, lehetőleg egy masszív kerítéssel kombinálva. A tüskés, szúrós sövény, amennyiben elég magas, hatásos védvonallá válhat, sem megmászni, sem közte átbújni nem lehetséges, szemben egy kerítéssel, mely még szögesdrót peremmel sem képez megmászhatatlan akadályt. A sövény mindemellett még takarásával is óvja a kertet, amit nem látni, ahhoz nehéz kedvet kapni, bár az is igaz, hogy az eltakarás adott esetben még kíváncsibbá teszi a rossz szándékú embert.

A rendőrség feladata lenne a bűnözők féken tartása, ám az egy szem körzeti megbízottunk, egyedül nem képesek a lakók megvédésére, ilyenkor jönnek jól a polgárőrök és civil szerveződések.

A tolvajok legkedveltebb ideje az éjszaka, sötétben, kihalt terepen könnyebb akcióba lépniük. Ezért jó ötlet megvonni tőlük az óvó sötétséget, és például mozgásra felgyulladó erős lámpákat, reflektorokat telepíteni a kertbe, házfalra. A settenkedésre aktivizálódó fényár kombinálható hangos riasztóval, ami ugyan nem hoz minket közelebb a szomszédokhoz, ám fontosabb a tolvaj megijesztése, távozásra kényszerítése. Sajnos a tolvajok gyakran nehezen mozgó, idős embereket választanak célpontul, pont azért, mert ők észlelés, tettenérés esetén sem számítanak veszélyes ellenfélnek. Van, aki a bekamerázás mellett dönt, ám sokszor a behatoló ezzel nem törődik, a termést ettől még el tudja vinni, lebukás esetén pedig a hosszadalmas bírósági eljárás után a kár általában nem térül meg. Az, hogy a tolvajt esetleg megbüntetik, a gazdát kevés esetben vigasztalja. Talán a leghathatósabb védekezés az összefogás, a közösségi fellépés. Pár ezer forintért vásárolhatóak vezeték nélküli kapucsengők, melyeket védelmi célra is fel lehet használni, ha az idős személynél van a nyomógombos fele, segítőkész szomszédjánál pedig a csöngő része. Sok településen létezik távoli riasztásra alkalmas rendszer, mely a rendőrséghez, vagy a polgárőrséghez van bekötve, nálunk polgárőrség nincs. Amennyiben egy adott területen elszaporodtak a terménylopások, gátat lehet szabni az éjszakai bejárásoknak járőrözéssel is, akár a környéken lakó tettrekész férfiak összefogásával. Sok gyümölcs, zöldség érési ideje jól behatárolható, és a tolvajok is nagyon jól ismerik ezeket az időintervallumokat. Érdemes az éjjeli felvigyázó körjáratokat erre az időszakra időzíteni, így nem kell folyamatos jelenlét az egész szezonban, csupán egy-két héten keresztül, míg az adott zöldség, gyümölcs szedése nem válik aktuálissá. (Ezt a módszert alkalmazzák a karácsonyi fenyőt nevelő gazdák is, így elég november elejétől december derekáig foglalkozniuk az őrzéssel.) Persze ez nehezen kivitelezhető egy általános kiskerti veteményes esetében, ahol hónapokon keresztül folyamatosan akad betakarítanivaló.

A legtöbben azért termelnek házilag, hogy spóroljanak, ezért a terménylopás nem csupán bosszúság, hanem sok esetben komoly anyagi veszteség is.

Összefoglalva a kérdéskör bonyolultságát az adja, hogy míg a tolvaj elszánt, és fütyül a törvényre, addig a termelők többsége békés és szabálykövető, sok esetben pedig gyenge, nehezen mozgó ember. Így bár a törvény a kerttulajdonos oldalán áll, a gyakorlatban a tettenért elkövetővel szembeni harc kilátástalan és veszélyes, az óvintézkedések egy része pedig tiltott, és szintúgy veszélyes. A kulcs a megelőzési módszerek kombinált alkalmazása lehet(például egy nagytermetű, harcias eb és egy pár mozgásérzékelős reflektor), de az igazi lehetőségek a közösségi összefogásban, a védekező gazdák, szomszédok, utcabeliek együttes és domináns fellépésében vannak.