Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiskirálykodás, távol a nagy politikától?

2014.07.08

kiskiraly.jpg

Gondolatok és látlelet mai Magyarországon megtalálható helyi politikai torzulásokról. Egy vezető tévedhetetlenségében nemcsak elvakult hívei hisznek, de számos jel szerint a vezető maga is. Választási ciklusokat eltölteni a helyi demokratikus politika frontvonalában: ez nem egyszerűen emberpróbáló, hanem emberőrlő, személyiségkoptató, sőt torzító és roncsoló helyzet.

Közben nemcsak a vezető kopik és roncsolódik, az általa vezetett, zakatoló gépezet is. Extrém módon hierarchizált vezetés élén a vezető végletesen magára marad: kiszorította, félreállította, száműzte egykori munkatársait, akik kritikát fogalmaztak meg.

 

A mindennapok munkájában érvényesülő kontraszelekció eredményeképpen kiveszik az önálló kezdeményezés, a kreativitás, a teljesítményt a vezető akaratának maradéktalan végrehajtásán mérik – még inkább a hozzá való feltétlen lojalitáson. 

 

 

Harmadosztályú végrehajtók, fantáziátlan klónok, talpnyalók, kegyencek mindenütt. Az alsóbb szinteken senki sem mer dönteni, hisz egy rossz mondat elég ez állástalansághoz, a földönfutóvá tételhez. Ám hiába rendelkezik valaki a legzseniálisabb ítélőképességgel, valóságérzékkel, munkabírással: ilyen irdatlan mennyiségű döntésre, képtelenség fölkészülni.

Ebben a konstrukcióban minden finomítás, netán ellenérv akadékoskodásnak, kerékkötésnek, idővel szabotázsnak, aknamunkának minősül. Így működik a helyi hatalom és a lakosok viszonya is ilyen – a vezetés, ahol mindenki ellenség. Ám nem csak a helyi hatalmi struktúra válik kontraproduktívvá: szükségképp romlanak a vezető kvalitásai is.

Egy kedvezőtlen elöljáró hatóság döntésre csípőből leadott helyi határozat módosításban nehéz nem tetten érni a sértett hiúság és a hatalmi gőg megnyilvánulását.

Miként viszonyulnak mindehhez az emberek? Könnyebb egy álarc mögé rejtőzniük, mint hogy elmondják mi a baj...  De nem ez lenne a megoldás, hogy elmeneküljenek a gondok elől. Viszont ez a könnyebbik út, sokan választják ezt a fajta utat. Mert mikor már elegünk van a kiskirályokból és ki akarjuk adni magunkból a véleményünket, előfordulhat, hogy nem hallgatja meg őket senki, vagy ha meg is hallgatják, az áldemokrácia jegyében soha nem történik semmi, mert neked teljes egészében nem lehet igazad, elveszejtenek az apparátus bürokráciájában. Ha ez bekövetkezik, nem marad más választás, mint hogy visszavedd a szürke kisember álarcát, amit mindenki ismer és te is beállj a hajbókolók közé, hogy legalább részeredményeket érj el, túlélj, reménykedve talán egyszer felnőtt számba vesznek, talán jönnek majd jobb idők is.