Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Labdarúgás Almásfüzitőn

2014.07.08

foci.jpg

Az ATSC jelvényében az 1948-as évszám alatt egy focilabda látható — s ez nem véletlen —, mivel annak idején majd minden egyesület a labdarúgó csapat megalakulásával kezdte meg működését.

A DTSE csapata a Nyugat –Magyarországi Alszövetség Győr II. osztályában indult, majd a bajnokság megnyerése után a területi bajnokságban játszott.

1948 őszén a DTSE első mérkőzésén a következők szerepeltek: Császár – Kunstár, Kovács Kálmán, Vizkelety József— Csorna József, Rajkai Győző— Németh Imre, Siklósi L., Tóth István, Tóth László, Fülöp János. Játékos edzõ: Fülöp János, Szertáros: Bokor Gyula, Intéző: Váradi Miklós, Pénztáros Magyarits Nándor (Marton Mihály feljegyzése szerint.)

A megyei bajnokság beindulásakor 1952-ben – többszöri névváltozás után – már Timföld Szikra SK néven szerepelt labdarúgó csapatunk. Az első bajnoki mérkőzést kölcsönpályán (Vacuum) a Naszály csapata ellen játszották.

Az 1954/55 évi szezonban megnyerték a megyei bajnokságot. Ezzel jogot nyertek az NB.II-es osztályozókon való részvételre, ahol akkor még nem sikerült kiharcolni az NB. II-es szereplés lehetőségét.

A csapat tagjai voltak: Sándor Imre, Pintér Géza, Plánky Gyula, Fekete Attila, Vizi Árpád, Vízvári György, Pokriva Nándor, Tárai Dezső, Mészáros István (Batyu), Buzás Imre, Barakka Imre, Nemes Mihály, Varga Gyula, Lakics Lajos, Nagy Antal. A tablón szerepelnek még: Klementisz Sándor Igazgató, Koren Károly elnök, Ströck László edző, Szeghalmi Ferenc szakosztály vezető, Boros László intéző.

1957/58-ban a megyei bajnokságot megnyert csapat tablóján a következők szerepeltek: Szász Károly Igazgató, Fülöp János szb. eln., Ráduly Mihály mb. elnök, Marton Mihály titkár, Koren Károly szo. vezető, Mészáros Lajos edzõ, Boros László intéző. Sándor Imre, Rozs János, Plánky Gyula, Pintér Géza, Vass Károly, Kámán József, Füzesi Tibor, Pokriva Nándor, Tárai Dezső, Mészáros István, Ördögh Imre,

Huszár József, Lelkes István, Veréb Zoltán, Varga II. Mihály, Fekete Attila, Kapinecz Dömötör, Blaesius Ede, Lencse Lajos, Varga Tibor.

1958. őszén egy sajnálatos autóbaleset következtében Sándor Imre és Vass Károly életét vesztette, többen súlyos sérüléseket szenvedtek és ennek folytán csapatunk meggyengült, a feljutásról az egyesület lemondott.

A baleset egyik áldozatának emlékére – amíg a játékostársak vállalták a játékot – éveken keresztül megrendeztük a Vass Károly emlékmérkőzést öregfiúk szinten a Celldömölkiekkel kölcsönösen.

Az Almásfüzitő Önkormányzat a tragédia 40. évfordulóján egy emléktáblát helyezett el a Sportház bejáratánál, amelynél minden évben koszorúzással emlékezünk sporttársainkra.

A ’60-as évek elején egy tehetséges, fiatal gárda fejlődött Pokriva Nándor elnök, Zombori Mihály szakosztályvezető és Paulik Ferenc edző irányítása, vezetése alatt.

Az 1962/63-as megyei bajnokság fölényes megnyerésével (10 pontos előny a Komáromi Olajmunkás előtt, 111 rúgott és 10 kapott gól) bejutottunk NB III. Észak-nyugati csoportjába, ahol a félfordulós bajnokságban is elsők lettünk, de akkor még nem jutottunk fel az NB. II-be átszervezés miatt.

A bajnokcsapat tablóján Wentzely Kálmán Igazgató, Pokriva Nándor elnök, Mindszenti László gazdaságvezető, Zombori Mihály szakosztályvezető, Paulik Ferenc edző, Várhidi Antal intéző mellett az alábbi játékosok szerepeltek: Siklósi György, Rozs János, Salczer Gyula, Veréb Zoltán, Szlávik György, Rakó István, Blaesius Ede, Bognár László, Polhammer Ferenc, Szabó György, Nagy Győző,

Mátrai András, Stingl Gellért, Maróti László, Kovács Rudolf, Podháczki László.

De három év múlva ennek is eljött az ideje, amikor 1966-ban mint a csoport II. helyezettje bekerültünk a NB. II- középcsoportjába.

 Az NB. II-be jutott csapat tagjai: Siklósi György, Rakó István, Blaesius Ede, Molnár Sándor, Nagy Mihály, Szlávik György, Sidi László, Gaál István, Maróti László, Radics Sándor, Paulik, János, Mátrai András, Tóth Sándor, Tóth Béla, Rang János.

Vezetők: Wentzely Kálmán Igazgató Pokriva Nándor elnök, Mindszenti László gazdaságvezető, Marton Mihály titkár, Zombori Mihály szakosztályvezető, Paulik Ferenc edző, Pintér István intéző.

1967 március 13-án az első NB. II-es mérkőzés: ATSC – Szentendrei Egyesített Tiszti Iskola 1:0. A csapat az alábbi összeállításban győzte le az ETI csapatát, amelynek edzője Budai II. László az aranycsapat jobbszélsője volt: Siklósi György – Papp Andor, Blaesius Ede, Molnár Sándor, Paulik János, Tóth Sándor – Tóth Béla, Mátrai András, ifj. Fekete Attila, Radics Sándor, Maróti László. Góllövő: Radics Sándor

Több, mint hat éven keresztül szerepeltünk a labdarúgás harmadik vonalában, volt olyan év, amikor az NB I/B-be való feljutás lehetősége is megcsillant. Ezekben az években még a Timföld második csapatában is kitűnő focisták rúgták a bőrt, az ifjúsági és serdülő csapatban tehetséges játékosok egész sora nevelkedett.

A fent említetteken kívül az NB. II-es csapatban több éven keresztül szerepeltek: Lázár Ernő, Stingl Gellért, Dóczi Károly, Svelik Ferenc, Simon Gyula, Latorczay Károly, Háklár Imre Mátay Dénes, Takács István.

Néhány név, akik Almásfüzitőről magasabb osztályú csapatokhoz kerültek: Szabó György , Csorna László , Vizkelety József, Kendi Ferenc, Nagy Győző, Bognár László, Takács István, Siklósi György, Tóth Béla, Tóth Sándor, Beigelbeck Attila.

1967-ben megtörtén a füves pálya felújítása, újrafüvesítése. 1969-ben elkészült a harmadik pálya is, mivel a labdarúgás népszerûsége verseny és tömegsport szinten szükségessé tette.

Ezekben az években két alkalommal szerepelt a magyar válogatott Almásfüzitőn, valamint a kubai utánpótlás válogatott is vendégünk volt.

Több NB. I-es csapat is játszott Almásfüzitőn. Nem volt ritka, hogy bajnoki mérkőzésen és NB. I-es csapat elleni összecsapáson 2000 főn felül volt a nézőszám. És az ellenfelek közül többen később az NB I/B-ben és az NB I-ben is szerepeltek (VOLÁN SC, Székesfehérvári MÁV, Veszprém, Kaposvár, Siófok, Szekszárd, Dorog, Nagykanizsa, Pécsi Ércbányász).

1972. őszén a labdarúgás átszervezése folytán visszakerültünk az NB. III-ba, majd háromévi NB. III-as szereplés után 1976-tól már ismét a megyei bajnokságban indulhattunk. Közben az NB. II-es csapatban szerepelt játékosok folyamatosan „kiöregedtek”, abbahagyták az aktív játékot, illetve átigazoltak környékbeli magasabb osztályú csapatokhoz és a helyükre kerülő fiatalok már nem tudták tartani azt a színvonalat, amit elődeik képviseltek.

Az eredményeket a jó közösségi, baráti szellem nagyban elősegítette, amely nemcsak a pályán érvényesült. Éveken keresztül a labdarúgó szakosztály rendezte meg a közkedvelt, hagyományos Sportbálokat, ahol labdarúgóink a vendéglátásban, a szervezésben és a lebonyolításban is helytálltak. A volt labdarúgók éveken keresztül ATSC Öregfiúk néven szerepeltek, találkoztak a különböző tornákon.

Azután Almásfüzitőn is megindult a visszaesés. 1982-ben a megyei bajnokságtól is elbúcsúztunk és a következő szezont egy átszervezett, fiatal gárdával kezdtük el a komáromi járásban.

Az első mérkőzés elvesztése után jó szerepléssel megnyertük a bajnokságot és 1983/84-ben egy évig ismét a megyében játszottunk, de a megyei bajnokság erősnek bizonyult fiatal csapatunknak és kiestünk.

Utána a járási illetve körzeti bajnokságban játszott csapatunk váltakozó teljesítményt nyújtva, amelynek egyik fő oka volt a gyakran átalakuló játékosállomány, majdnem minden szezonban új csapatot kellett építeni a mindenkori edzőnek.

1988-ban több évi közepes bajnoki szereplés után volt egy kis előrelépés –amely sajnos átmenetinek bizonyult -, majd az átalakulás illetve a Timföldgyár leállítása meghatározta a korábban sok sikert elérő almásfüzitői labdarúgás további lehetőségeit.

Az almásfüzitői labdarúgás fejlesztésében külön meg kell említeni az edzőket a felnőtteknél: Mészáros Lajos, Ströck László, Nagy István (Pupos), Paulik Ferenc, Kozicz László, Rozs János, Mátrai András, Paulik János, Molnár Sándor, Rákos Attila, Svelik Ferenc, Ifj. Fekete Attila. És a fentiek mellett az utánpótlás nevelésben: Vizi Árpád, id. Fekete Attila, Salczer Gyula, Pokriva Nándor, Nagy Győző,

Nagy Mihály, Dóczi Károly, Perge Attila.

Köszönettel tartozunk önzetlen és lelkiismeretes munkájukért a labdarúgó csapatok mellett dolgozó intézőknek: Várhidi Antal (Pajti bácsi), Pintér István, Molnár József, Horváth Gyula, Dusik Mihály, Tímár Ferenc, Tímár János, Szelőczey Károly, id. Csorna József, Holovnyák József.

A legsikeresebb időszakban Paulik Ferenc vezette a csapatot a megyei bajnokságtól az NB. III-on keresztül az NB. II-be és ott is helytállva. Almásfüziői sikereinek emlékére évek óta megrendezik a Paulik – emléktornát, amely az első időszakban öregfiúk találkozója volt, ma pedig általános iskolai utánpótlás torna.

A labdarúgás mai helyzetében nehéz tárgyilagosan írni a füzitői labdarúgásról, s különösen nehéz számomra, aki játékosként társaimmal együtt részese voltam az almásfüzitői labdarúgás fénykorának és egyesületi vezetőként a hanyatlás ill. stagnálás időszakának is. Éppen ezért próbáltam tényszerűen vázolni a labdarúgás múltját és jelenét Almásfüzitőn a nosztalgiázást pedig megtartva a régi játszótársakkal való találkozások felemelő pillanataira.

Hogy melyik volt a jobb csapat? A ’60-as évek előtti, vagy az NB. II-be jutott és ott eredményesen szereplő?    És mikor volt jobb a magyar labdarúgás? Akkor vagy a jelenkorban?

Ennek eldöntését a szurkolókra és az olvasókra bízom.